ennek a meccsnek rövidebb az eseménysora, mint szlovákia történelme
eddig tartott az eltökéltségem, és elkötelezettségem
most pedig felöltözöm donáldkacsából és elmegyek berúgni a haverokkal. aki szenvedni akar, annak meghagyom a fradi-szparit.
John Deer 2265
1999. decemberi, 250 LE.
1047 üzemóra a motorban, 808 a gépben.
Vágóasztal 4850 mm.
59900 Euro + forgalmi adó.
Nagyjából négy éves korom óta álmom egy traktor, vagy valami hasonló kaliberű munkagép. Annyira kár, hogy semmi hasznát nem venném ennek panelban, pedig deszépen néz ki.
Mekkora feszkó lenne már ezzel járni melóba - a Várba.
visszacsináld a dashboardot a hasznos tartalmak kincses-szigetévé?
Ez aranyos. Legutóbb úgy hallottam, hogy nem lesz gázáremelés.
196… nyarán már a vak is látta, hogy Steinitz, a legendás Steinitz–Jascsák–Podhola fedezetsor utolsó tagja is kiöregedett.
“
| — | Az “- Uram! A késemért jöttem!” mellett, a magyar ponyva második legerősebb nyitómondata. |
Lami, a halhatatlan balhátvéd, csak a rend kedvéért, ha már reggel szóba került.
Ha Sámán-Schön Ubul csapatorvoson múlna, 200 női gyorson most lenne az NDK-nak egy Lami néven szerzett olimpiai aranya.
(apró jubileum, 3000. poszt)
legnagyobb meccsélmény
Néhány hete egy baráti sörözgetés közben csapta fel alkalmi partnerünk a kérdést: és nektek mi a legnagyobb meccsélményetek? Megfogott vele, azóta ezen gondolkodom.
Volt ugyebár egy Sampdoria-verés, ami nagy szám, mert épp olasz bajnokok voltak, nekünk meg reális esélyünk a továbbjutásra. Szép volt, rég volt, alig maradt meg belőle valami.
Hasonló kategóriába esik a Manchester Bozsikbéli vendégjátéka is. Érdekesség, hogy akkoriban még lehetett BEK-találkozót rendezni benne.
Olaszok többször (Horváth Feris, meg a Bánfi öngólos is), angolok (Hrutka szabija), ukránok (Nyíregyházán), románok (szintén Hrutka), brazilok, argentínok, németek, jugók (7-1) stb. Egykalap.
Olimpai válogatott az Üllőin. Szakadó hóesés, skótverés, elefánival, teltházzal. Ugyancsak Üllői, ugyancsak olaszok, valamelyik U-csapat, ugyancsak teltház, sundayjunkieval. Ezen annyira nem volt már hely, hogy a századelőhöz hasonlóan, a Fradi BL-szereplésére felhúzott pótlelátók egyikének tetején, a semmi fölé lógva álltunk, alattunk a méteres szakadék.
Nyíregyháza-Diósgyőr néhány éve? Hatalmas hangulat, igazi futballélmény, de mégsem ez.
Alsóbb ligák, falusi rangadók, téli/nyári edzőmeccsek? Legjobb arcok vannak csak kint, általában jobb is a hangulat, mint egy-egy bajnokin. De ezek sem.
Volt néhány legendába illő Honvédos is. A Csepel elleni 8-1 szép emlék, a diósgyőri bajnokavató hasonlóan (beh’ rég is volt), a tavalyi győri kupadöntő felejthetetlen, a csepeli 200 nézős szenvedések kitörölhetetlen emlékek. Alves triplája a Fagyi ellen, vagy Torghelle a Zete ellen megannyi emlékezetes pillanat.
Mégis talán a legnagyobb az az ominózus Saskőys Honvéd-MTK (sundayjunkieval). Sokat láttam már, sok mindent tapasztaltam, de olyat mint akkor, sem előtte, sem utána. Minden egyes perce itt van a szemem előtt az utolsó nagyjából fél órának. Kitörölhetetlen.
Köszönöm, te állat!
