ritkán szurkolok a dòzsának, de ma igencsak.
ritkán szurkolok a dòzsának, de ma igencsak.
kedves harmincasok, gondoljunk csak ratkó-anyukánkra és -apukánkra, akik a nagy háború után tömegével születtek, mert születniük kellett. mivel gyerekből csak keveset vállaltak, ráadásul képesek voltak kitolni a várható élettartamukat hetven fölé, nemhogy mardtak vona az ő szüleik ötvenvalahánya…
ratkó apuka vagyok. gyerekből pont annyit vállaltunk, amennyien ratkó anyukával vagyunk. úgy számoljuk, hogy mire elérjük a nyugdíjkort, éppen fel is emelik majd, pont annyira, hogy ne sokáig kelljen nyugdíjat fizetnetek nekünk, ami persze nagyon kevés lesz, nem elég arra, hogy megéljünk belőle, mert amikor dolgoztunk, rosszul mértük fel a jövőnket, azt hittük, olyan egyszerű lesz, mint ahogy azt a hetvenes-nyolcvanas években láttuk a mi szüleinknél. csak közben harminc-valahány évesen kiprivatizálták alólunk a munkahelyet, mehettünk kényszer-vállalkozónak, amihez tök hülyék vagyunk - négyórás munkaviszony a saját cégünkben a minimálbér feléért. így aztán nem az lesz a gond, hogyan termelitek ki a nyugdíjunkat, hanem az, mit kezdtek majd párszázezer öreg éhenkórásszal, hogyan veszitek majd el a vagyonunkat, hogy valamennyire kompenzáljátok, amit költeni fogtok ránk. ránk, akik kifingatták az országotokat.
igazából csak vicceltem, azzal a tartalommal, hogy egész reggel statisztikákat böngésztem, és ha akarom, így is lehetett volna olvasni. nyilván sarkítás az egész, meg nyilván van benne egy kis spárta, de a lényeg, hogy iszonyat rosszul néz ki a rendszer még náhány évig, hogy majd jöjjön a következő bomba, amitől majd akkor fog rosszul kinézni.
viszont remélem, akkor már nem adatsorokkal fogok folgalkozni.
kedves harmincasok, gondoljunk csak ratkó-anyukánkra és -apukánkra, akik a nagy háború után tömegével születtek, mert születniük kellett. mivel gyerekből csak keveset vállaltak, ráadásul képesek voltak kitolni a várható élettartamukat hetven fölé, nemhogy mardtak vona az ő szüleik ötvenvalahánya környékén, így ránk vár a feladat, hogy eltartsuk őket. persze mi kevesen vagyunk, alattunk még kevesebben, de az már legyen az ő bajuk, hogy mi bizony kilencven évig fogunk élni, amiből harmincat ők dolgoznak le helyettünk.
statisztikailag nagyjából igaz, ha legalább a ratkó-anyukák, vagy -apukák egy része nem születik meg, hanem marad minden a normális kerékvágásban, ha nincs rendszerváltás, ugyanúgy egészségtelen helyeken dolgoznak, ha alacsony marad a várható élettartam, akkor itt ma nekünk kánaán lenne, függeltenül a szélsőségesen kálmáni tervek verziószámaitól.
lényeg a lényeg, most mennek a szüleink nyugdíjba, de nem úgy hogy mennek, hanem egyszerre dobbant mindenki.
szabadtérre költözve (Taken with picplz at Pause Café, Bár, Galéria in Budapest, Hungary.)
Déri János egy isten, és így majdnem Sándor György.
(Álruhában Dózsa-zászlót árul az Üllőin.)
elég jó helyen vagyunk (Taken with picplz at Bazaltorgonák in Tapolca, Hungary.)
A mai nap legjobb dolga eddig. Két teljesen hülyeállat, egy emu és egy kenguru harca a valamiféle falevelekért, amik gondolom ételek.
— Egy negyvenezresre alakított hatvanezres stadionban nem lesz sok az ötezer megnyitott hely? Az ezres zsuga azonban baráti. (Vicces, de a Loki anno a Népstadionba - saját költségen - felszereltetett vagy 10ezer széket, amiből most kettőfelet kap.)
nem teljesen tudom, hogy bekkelem ki ezt a napot megaláztatás nélkül
edit: bár nyilván, ahogy az összes többit: sehogy.
egyél hagymát hagymával. úgy is büdös maradsz, de legalább csak illetlennek fognak tartani, és még ettél is egy jót.