No nem haltam meg, de épp a tesiteremben csapattuk, és ilyen vas székek voltak a bordásfal mellett. Pont jól jött a labda KAPCSIRA, de - magam sem tudom, hogy - én valahogy a vasszéket bikáztam rá a kiskapura. A lábam 3 hétig akkora volt, mint egy kibaszott dinnye, ráadásul így mentem a magyar - jugóra is.
A magyar-jugóra mi piros-fehér-zöldre mázolt pofával mentünk ki, pedig előre megmondta a fizikatanárunk, hogy egy hatost kapunk (a difit eltalálta). Emlékszem, a Nagyvárad téri bejáratnál álltunk az egyre inkább préselődő tömegben, és előttünk egy baromarc verte a dobját a feje fölé emelve. Arra persze nem figyelt, hogy a dobverő nem csak ütés, hanem (vissza)húzás üzemállapotot is felvesz normális működése során, és ilyenkor a környéken álló kissrácok fejét bassza szét akkurátus mozdulatokkal.
A többit már leírtam itt elégszer, úgysmint: elefáni majdnem ökölharcig fajuló nézeteltérését az inkálossal, vagy a részeg csókát a kapu mögött, akir három-nullnál is azt hitte, ez csak az első visszajátszása.
