nem nevezném magam haragtartó embernek, de van néhány dolog az életemben, amit fontosnak tartok, és ha megjelenik környékén a politikum, akkor képes vagyok nagyon a szívemre venni.
néhány éve valamelyik baromarc úgy gondolta, adminisztratíve megmenti a magyar labdarúgást. pénzt, beléptetőrendszert és nemzetközi konfliktusokat áldozva rá, eljutottak odáig, hogy a hitelek kitolt visszafizetése miatt csak később mentek csődbe a történelmi klubok és a vác.
ekkor nyúltak hozzá a honvédhoz is, ún. negyedik kategóriás egyesületnek minősítették. volt már ilyen korábban, él ezzel minden rendszer. elég csak az országos településhálózat-fejlesztési koncepcióra (valamint elődeire) gondolni, amely leminősítve a falvakat, hagyta elsorvadni a nagyját. ez a sorsot szándékolták a kispestnek is, miközben felmerült az újpest és az mtk összeolvasztása. gondolom szépen festene a lila-kék csapatzászló.
később természetesen a puskás-temetés, a puskás-akadémia, a puskás-minden kisajátítódott feléjük, sőt, egész odáig elmentek (nem ők, de igen közeli személyek), hogy azon az ominózus temetésen mindenki jelen volt hivatalosan, csak épp a honvédról (a klubjáról!) feledkeztek meg. elképesztő.
megint később jött hemi bá, felújította a stadion, máris megjelent szijjártó képviselő úr (nem a korábbi remek hátvéd, hanem egy másik, egy ráadásul győri), aki rendszeresen kint szurkol (előtte hol volt?). majd jött a viktor is, nyilatkozott elismerően.
felőlem lehetünk királyság, felőlem lehet a címerben egy narancs a kettőskeresztre döfve, felőlem lehet patás a viktor, szarok én nagy ívben mindenre, mert tudom, nem ezen múlik, hanem a társadalom hozzáállásán. de egy dolgot nem fogok elviselni (és így megbocsájtani soha), ha az államgépezet baszakszik a magánéletemmel, vagy a HONVÉDDAL!
akkor már inkább a szocik, akik meg erre szarnak hasonló ívben.
