A sorkatonai szolgálat szimbóluma volt, az Ultra por, és a felmosórongy mellett. Nem az AMD65M gépkarabély, nem is D-20 löveg vagy más harceszköz, hanem a fenti három szakrális kellék tette a katonát reguláris harcossá.
Magam nem voltam fegyvernem-soviniszta, se időszaknáci, sosem szívattam…
Erre nehéz mit mondani, hiszen nekem a kanálgép a nyári táborok egyik olyan kelléke, amiből van nagyjából 100 készleten, de soha, még egyetlen ember sem használta az utóbbi 10-15 évben. Általában egy dobozban vannak, amit rituálészerűen felemelünk a tábor téli lakhelyén, átvisszük oda, ahol a tábor állni fog, majd állni hagyjuk. Merthogy
mi a honvédséget megúsztuk. Sorozás még megvolt, de mivel nekem senki sem szóllt, hogy hallgatói jogviszonyról vigyek igazolást, a helyben figyelő alezredes nem akart elengedni. A tesztet persze kellemes délelőtti programként kitöltöttem, bőven hozta a Füles gyereksarok c. rovatának színvonalát. A pszichológiai elbeszélgetésről sem tudtam ellógni, de mivel tele volt minden szobájuk, a laktanyaépület portásfülkéjében beszélgettem a kedves orvoshölggyel. Mondták majd értesítenek. Én meg mondtam, hogy majd én is Önöket.
Berongyoltam a tanulmányi osztályra, összekaptam egy igazolást, és még aznap postáztam a megfelelő címre. Utána fél évente baszogattak, én pedig fél évente menetrendszerűen küldtem nekik egy viszontválaszt. Kivéve
egy félévben, amikor nem voltam jogilag hallgató. Akkor hamisat küldtem, de mivel biztos voltam az államigazgatás átfutási idejében, mire szóltak, hogy gebasz, tudtam küldeni valódit, és még a honvédséget is eltörölték közben.
Bízom benne, hogy ebből még nem lesz bajom.
A katonasággal való kapcsolatom hivatalos oldala tehát ennyi. A nem hivatalos pedig, hogy egy 1973M (?) szabványú tiszti sátrat nagyjából négy perc alatt rakunk össze Bandi barátommal (lefűzés és körbeárkolás nélkül).
